Kiállításmegnyitó: PlakátSzínház - Tóth Andrej plakátjai a Kabóca Bábszínház előadásaihoz

A tárlatot Géczi János író, képzőművész nyitotta meg és mondott köszöntőt.
Tóth Andrej grafikus és képzőművész tervezte a Kabóca Bábszínház jelenlegi arculatát, valamint ő alkotja meg az előadásaink plakátjait és kreatívjait is. Ezekből az alkotásokból áll össze a kiállítás, amely 2026 decemberéig megtekinthető a Kabóca Bábszínház épülete előtt.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Helyszín: Veszprémben, a Deák Ferenc utca 13.

A kiállításban megjelenő társulati fotókat Toroczkai Csaba készítette.
A kiállításmegnyitót Peka Roland fotózta.

Géczi János, a kiállításmegnyitón elmondott köszöntője itt olvasható:

PlakátSzínház

PlakátSzínház. Tóth Andrej plakátjai a Kabóca Bábszínház előadásaihoz.
Bábszínházi Világnap. Kabóca Bábszínház, 2026. március 21.

Vagány. Cseles. Huncut. Ezek a jelzők ötlöttek fel először bennem, amikor megnéztem Tóth Andrejnek a Kabóca Bábszínház előadásaihoz készített plakátjait.

Amely jelzőket az a ténymegállapítás követett, hogy valójában ezekkel a plakátokkal hamarabb találkozik a városi járókelő, mint magával a bábszínházzal vagy a színházi előadással. Mondhatni, hogy a 100x70 centiméteres, Tóth Andrej nevével fémjelzett falragaszok az elsődleges képviselői annak a szemléletnek, tevékenységnek, művészi elköteleződésnek, amely mára a huszonöt éves Kabóca jellemzőjévé vált.

Ezeket a plakátokat, bár tudom, nem azok, kőnyomatokként látom. Azaz úgy nézem őket, mint amelyek a plakátok feltalálása időszakában, a 19. század közepén készültek, és akként, mintha nem is digitális képalkotás révén jöttek volna létre. Nem mintha hátrányt jelentene a komputerrel és a rotációs nyomdagéppel történő kollaboráció, azzal, hogy olyannak látom a munkákat, azt kívánom hangsúlyozni, hogy gondosan megformált kézműves termékek.

Tóth Andrej bábszínházi munkái hangsúlyozottan az első falragaszokkal vannak familiáris kapcsolatban. Azok a plakátok izgalmas, olykor frivol és bohókás módon híreltek egy-egy művészeti eseményt (és semmi kapcsolatot nem tartottak sem a kereskedelemmel, sem a közélettel, sem a politikával), nem titkolták, hogy alkalmiak, s emiatt olcsón, egyszerű módon készülnek. Alacsony példányszámúak. Létük a nem hosszú használatra szánt posztereké. Színesek, grafikailag és tipográfiailag ötletesek, játékosak és lélekdúsan szellemesek. Jellemzőjük, hogy az utcaképhez azzal az emelkedett móddal járultak hozzá, ahogy a művész alkotta képek az eleganciájára adó tulajdonos lakásának díszítéséhez – azaz egyidejűleg nagy és szűk közösségnek szólnak.

A formai közelálláson, a vizuális szokatlanságokon, a figyelmet kiváltó eljárásokon s az izgatott, virgoncnak is mondható látványon túl a Tóth-plakátok a mentalitásban is rokoníthatóak a legelső falra szánt nyomtatványokkal.

Érdemes a kiállítás terére, a művek tériségére is figyelni. A plakátoknak természetes közege a város, ott is azok a kültéri helyszínek, ahol a lakosok tömegesen megfordulnak. A plakátok a közösségek nyilvános tereinek határát alkotják, oda vannak tapétázva a függőleges felületekre. Az emberi élet idejét nézve pillanatnyi a létezésük, ezért ezt a momentumot hatásosan igyekeznek kitölteni.

A Tóth-kiállítás azáltal, hogy a puszta égbolt alá lett helyezve, valójában nagyon is szabályt követő. A huszonnégy alkotás plakát természete nyilvánosabb és szembe tűnőbb, mintha egy kiállításokra szakosodott intézmény terébe, a művészeti szcéna emelkedett hangulatú csarnokába kerültek volna.
Érdemes összevetnünk a Művészetek Házában 2024-ben rendezett plakátkiállítást a jelenlegivel: nem az alkotásokkal, hanem a megjelenítésükkel. Amit ott láttunk, azokon az alkalmazott grafikák sajátságait érzékeltük, joggal, hiszen akkor az elmúlt húsz év kulturális plakátjai kerültek a falakra. Amit pedig most, az olyan produktum, amelyben együtt érdemes érzékelni a bábszínház építményét, a ház belső és külső terét, s a jelenleg mindezek gyújtópontjába került plakátokat. Igen, a plakát műtárggyá válása során könnyen elvesztheti eredendő funkcióját. Hát ez a kiállítás, ekként megrendezve, visszahelyezi a plakátot az eredeti szerepkörébe és helyére.

A mostani térválasztás szerencsés, mert rávilágít, hogy a plakátkészítő mesterünk plakátjai nem pusztán egy-egy előadás hírelői, de egy intézményt is megjelenítenek. Tóth Andrej ugyanis a bábszínház vizuális arculatának is a kialakítója. (Nyilván pótolni fogják, de Tóth Andrej neve a bábszínházi honlapon sehol nem szerepel. Vagyis, ha szerepel, el van dugva, én meg nem találtam.)

Markó Róbert, a Kabóca Bábszínház igazgatója invitáló üzenetében írja, hogy a kiállítás: „Jól nevelt és ráérős és fegyelmezett. Karizmatikus. Megjegyezhető.” Ismétlem őt: megjegyzendő.

Géczi János