Katonai nótaszó szünet nélkül – Kőleves a Kabóca Bábszínház színpadán
Mi történik, ha egy kiszolgált katona furcsa főzőberendezéssel állít be hozzánk? Természetesen főzni kezd – egy jó levest, és közben minket, nézőket is „megfőz” történeteivel, humorával és játékával.
A Kőleves című új előadásban a frontszakács, azaz a „tábori hasügyminiszter” sodró lendületű alakja nemcsak mesél és nótázik, de a közönséget is bevonja a közös főzésbe, így a nézők is hozzátehetik a magukét az elkészülő fogáshoz.
Hogyan „alakult” a mese?
A Kőleves hagyománya több évszázadon át elsősorban szóban terjedt: vándorszínészek, katonák, boltosok, vásárokba érkező mesemondók vitték magukkal a történetet, és mindig a helyi közösség reakcióihoz, hozzávalóihoz igazították. A mesélő a hallgatóság kedvéhez alakította a tempót, a poénokat, vagy a végkifejlet hangsúlyát. Emiatt vannak a történetnek regionális sajátosságai (más-más alapanyagok kerülnek elő egy tengerparti faluban és egy hegyi faluban), továbbá eltérő hangsúlyok (nálunk hangsúlyosabb lehet az összefogás, máshol a vendégszeretet, máshol a ravasz ügyesség).
Miért „nem csak magyar”?
A Kőleves (angolul Stone Soup, franciául Soupe au caillou, spanyolul Sopa de piedra stb.) tipikus „vándormese”: ugyanazt a narratív magot több ország folklórja is átvette és helyi ízzel dolgozta fel. A váz — egy idegen, vándor vagy katona érkezik egy zárkózott közösségbe, egyetlen „kőből” készít levesalapot, majd csodaszámba menően fokozatosan bevonja a helyieket az alapanyagok adásával — ami a szereplőket, a hozzávalókat, a helyszínt illeti, mindig éppen az adott közösséghez, tájegységhez idomul.
Miért éppen leves?
A leves a közösségekben különleges jellegű étel volt: egyszerű, osztható, közös edényből fogyasztható — szimbolikusan a közösség „közös lábosát” testesíti meg. A Kőlevesben a „kő” nem valódi alapanyagként jelenik meg, hanem katalizátorként: a közösség kezdi el hozzátenni, ami van (zöldség, hús, fűszer), és a végén mindent összepakolva lesz belőle tápláló étel.
A darabot Horváth Márk és Schneider Jankó írták, az előadás díszletét és kellékeit pedig Horváth Márk tervezte és készítette. A produkció különlegessége, hogy a zenei kíséretet a veszprémi Magyar Légierő Zenekara biztosította.
Az előadás rendezője Schneider Jankó, Horváth Márk pedig sodró játékával közösségi élménnyé varázsolja az előadást.
Bemutató: 2025. október 11. 10 és 16 órától
Helyszín: Kabóca Bábszínház, Veszprém
