„Olyan sok személyes élményem volt a brazil zenével, hogy mindenképp el szerettem volna hozni ezt Magyarországra.” – interjú Danny Bainnel

Hogyan született meg az ötlet, hogy A tenger ünnepének történetét és Mama Yeye karakterét a színpadra vigyétek?

Régóta szerettem volna együtt dolgozni Annával (Gulyás Anna író, zeneszerző, színész), mert ismerem a munkásságát. Pár éve már beszéltük, hogy készítünk valamit közösen, ez volt a kiindulópont. Anna ismert egy afrikai mesét, amelynek a címe A hangszerek eredete volt. Miközben beszéltünk a meséről és a zenéről, észrevettem, hogy mindketten nagyon sok helyen éltünk, így elbeszélgettünk a kultúráról. Anna és én is laktunk Brazíliában, de ő például Kubában is élt. Így született meg az ötlet.

Hogyan működtetek együtt a Kabóca Bábszínházzal az előadás megvalósításában?

A Kabóca segít a báb- és díszletkészítésben, Viki a rendező (Szántó Viktória). Furcsa lehet, hogy Annával mi nem vagyunk tagok a Kabócában, nem vagyunk igazi bábszínészek. Szerintem Viki Olodumare.a mesében: mindent lát, mindenben segít.

Az előadás központi eleme a közös játék és zene. Miért tartod fontosnak a közönség bevonását, és hogyan reagálnak a nézők ezekre az interaktív pillanatokra?

Mint előadó, azt látom, hogy minden közönségnek van egy saját személyisége. Vannak olyan előadások, amiket kétszázszor, esetleg többször játszottam, mégis mindig más lesz a végeredmény, mert a közönség mindig máshogy reagál. Egy előadó számára különösen izgalmas bevonni a közönséget, mert folyton új dolgok alakulnak. Anna nagyon jól lép interakcióba a gyerekeket, felviszi őket a színpadra. Én is gyakran kérem a gyerekek segítségét: közös énekelünk, vagy kérdéseket teszek fel nekik, amire válaszolniuk kell. A tenger ünnepe lesz az egyik leginteraktívabb előadásom, ami most készül. Szeretem, amikor körbevesz közönség: hallom és látom őket, számomra ez nagyon izgalmas.

Brazil kultúra és zene számos ponton megjelenik az előadásban. Hogyan hatott rád személyesen a brazil zenei világ, és hogyan próbálod ezt közvetíteni a magyar közönségnek?

Brazíliában volt szerencsém brazil zenetanároktól tanulni és velük együtt zenélni. Játszottam karneválcsapatban is 2010-ben. Olyan sok személyes élményem volt a brazil zenével, hogy mindenképp el szerettem volna hozni ezt Magyarországra. Sok fajta brazil zene van, többségében az emberek a szambát ismerik, ezzel az előadással viszont próbálok több ritmust megismertetni a közönséggel.

Van-e valami különleges üzenet vagy tanulság, amit szeretnél, hogy a közönség magával vigyen az előadás után?

Én, mint ütős hangszeres, aki nagyon szereti az afro-brazil zenét, látom, hogy a brazil ritmusok nem olyan egyszerűek a magyar közönségnek. Nagyon örülnék, ha ez a gazdagabb ritmusvilág a magyar közösségekben is elterjedne. Szeretném, ha nem kimondottan bonyolult, de másfajta ritmusok is bekerülnének a magyar zenébe.