Rab Viki miniinterjú
2024. május 11-én lesz legújabb produkciónk, a Piroska és a farkas bemutatója. Az előadás igazi kuriózum, műfaját tekintve operilla. De hogy ez mit is jelent pontosan, arról ezúttal az előadás zeneszerzőjét, Rab Vikit kérdeztük.
Mi az első dolog, ami eszedbe jut a Piroska és a farkasról?
Az, hogy a színpadon sose látjuk, hogy hogyan eszi meg a farkas a nagymamát és Piroskát, és hogy hogyan vágja föl a vadász a farkas hasát. Ezt valamiért sosem mutatják meg nekünk (nevet).
Milyen kihívások elé állítja a zeneszerzőt az operilla műfaja?
Ilyen munkát még sosem csináltam, hogy az elejétől a végéig egy összefüggő zenei mű az egész előadás. Ez egy ősbemutató lesz, mert az operillát, mint műfajt, a rendező, Bartal Kiss Rita találta ki és éppen emiatt még nincs konkrét meghatározása.
Tekintettel arra, hogy te most elég intenzíven dolgozol az anyaggal, mire jutottál: szerinted mi az operilla?
Zenei esztrádműsor, vígoperai jegyekkel rendelkező zenés dráma, nagyon minimális prózai részekkel.
4+
Bemutató: 2024. május 11. - 16:00
Piroska és a farkas történetét alighanem mindenki ismeri, ám a Kabóca Bábszínház legújabb előadása mégis különleges produkció. Műfaját tekintve „operilla” – a kifejezés Bartal Kiss Rita rendező nyelvi leleménye, operácskát vagy kis operát jelent. Az előadás egyik fontos célkitűzése, hogy közelebb hozza a zenés műfajt a gyerekközönséghez. Az előadás librettójának szerzője Szabó Attila, zeneszerzője Rab Viki, látványtervezője pedig az illusztrátorként is ismert Rofusz Kinga.
Miből inspirálódsz ehhez az előadáshoz?
Egyrészt a díszletből, az előadás képzőművészetéből, ami minimalista vonalat képvisel (a tervező Rofusz Kinga – a szerk.). Ezt én is próbálom lekövetni a zenében, mert ez egy kamara jellegű előadás, három szereplővel.
És nem mellesleg ugye ott van a szöveg (a szerző Szabó Attila – a szerk.). Igazából a szöveg irányít, mert a párbeszédes részeket el kell énekelni. Az operákban ezt általában recitativóval, azaz énekbeszéddel oldják meg, de a recitativók alatt nem igazán van zenei kíséret. Hangsúlyos pontokon egy-egy akkordot bejátszik a zenekar, hogy tudja súlyozni a mondanivalót, illetve hogy ne térjenek el a hangnemtől az énekesek. Nekünk nincs zenekarunk, pontosabban a zenekarunk az egy adathordozón csücsül, se karmesterünk, aki kontaktot tart a zenekar és a színészek között. Éppen ezért végig szólnia kell valamiféle zenei kapaszkodónak, hogy a színészek tudjanak mihez viszonyítani.
Mindeközben a zenével hátteret kell adni az előadás dinamikájának, feszültséget teremteni és oldani, elbeszélni, aláfesteni… És az is fontos, hogy úgy kell megvalósítani ezt az egészet zeneileg, hogy érthető és követhető legyen a nézők számára. Énekelve információt közölni mindig nagy kihívás, pláne visszaadni a szöveg szellemességét, hogy az el is jusson a nézőkhöz. És ez az, ami nagyon aprólékossá és egyben izgalmassá teszi ezt a munkát.
Ki a kedvenc karaktered a leendő előadásból?
Nekem a vadász nagyon tetszik. Ő egy olyan figura, aki nagyon szeret szerepelni, és a megszólalásai egy kicsit műmagyarosak: tulipiros jó reggelt kíván, meg a pörköltszaftos dödöllével szitkozódik. Kapott tőlem egy cimbalmot, mint hangszert és egy kis verbunk is megjelenik a motívumában. Kicsit operettes figura, ezt próbáltam aláhúzni zeneileg – mégiscsak ő lesz a hősünk, aki megmenti Piroskát és a nagymamát, hogy aztán visszaadja az örökkévalóságnak, és újra elkezdődhessen Piroska és a farkas története valahol máshol, máshogyan.
