Takarásban 3. rész. Kérdések és válaszok a Kabóca Bábszínház előadásai kapcsán

Többféle zenei irányzatban otthonosan mozogsz, legyen szó a tangóról, a klezmerről vagy a népzenéről. Honnan a kapcsolat a színházi zenével, a zeneszerzéssel?

Zenei pályámat komolyzenével kezdtem, rövid furulyázás, majd autodidakta gitározás után jött a harmonika, aztán a legkülönfélébb népzenék, végül az improvizáció. A zeneszerzés részben az improvizációból fakadt, részben abból a szintetizáló törekvésből, hogy megalkossam a saját zenémet, amely képes magában foglalni mindazokat a zenei hagyományokat, amelyek érdekeltek. Amiket említettél: tangó, klezmer, népzenék. És sok más.
Színházakban először zenészként játszottam, leginkább Mohácsi János darabjaiban, ahol rendszerint Kovács Marci a zeneszerző. Mivel azonban én magam is zeneszerző vagyok, adta magát, hogy ne csak játsszam, hanem írjak is zenét darabokhoz.  

Hogy kerültél kapcsolatba a bábszínházzal, a Kabócával?

A bábszínházzal a szerelem már jóval az előtt indult, hogy zeneszerző lettem. Amikor saját zenét kezdtem írni, sokáig az volt a műsorom soha ki nem mondott mottója és alcíme, hogy „egy sosemvolt bábdarab kísérőzenéje”. Az első időkben ennek a nem létező, történet nélküli felnőtt bábdarabnak a kísérőzenéjét írtam és játszottam. Azokban az években nagyon sok utcaszínházas munkában is részt vettem. Bizonyos értelemben a színházi zenélésnek az előképe is volt ez az időszak. Utólag mondhatom, hogy minden a színházi, bábszínházi zene felé tolt. Annál is inkább, mivel végzettségem szerint nem zenész vagyok, hanem az ELTE-n végeztem összehasonlító irodalomtudomány, illetve magyar nyelv és irodalom szakon. A szakdolgozatomat cirkuszelméletből írtam.
A Kabócába Kocsis Pali hívott, először az édes hazám című darabba, majd most Az ember tragédiájába mint zeneszerzőt. Vele Szombathelyen találkoztam, Mohácsi János Farsang című darabjában dolgoztunk együtt. 

Milyen elv szerint készültél és szereztél zenét a most készülő előadásnak, Az ember tragédiájának?

A zene színházi közegben mindig alkalmazott művészet, vagyis a színpaddal, szöveggel, bábokkal stb. szorosan összefonódva kell alkotnia azt, ami végül az előadás lesz. A zeneszerzés során figyelembe kellett vennem mindezen túl a színészek zenei múltját, tapasztalatát is, mivel a darabban ők fognak minden hangot játszani, énekelni. Szerencsére ebből a szempontból is erős a csapat, úgyhogy izgalmas kórusokra és folyamatos zenei jelenlétre számíthat majd a közönség. 

Többször hangsúlyozod, hogy számodra a művészet, a kultúra és a zene szabadság. Mit jelent ez? Mennyire van kötve a kezed, ha Madách klasszikus darabját nézzük?

Egy ideje sokszor, sok helyen írom és mondom, hogy „A kultúra szabadság. Éljetek vele”. Az éljetek vele egy szójáték, ami, ha nagyon leegyszerűsítem, azt jelenti, hogy „fogyasszatok kultúrát, éljetek úgy, hogy saját kultúrátok az életetek részévé válik. Legyetek befogadók a kultúra legkülönbözőbb formáira.”
Én magam mélyen hiszek abban, hogy egy kultúrafogyasztó ember képes igazán sikeresen elboldogulni az őt körülvevő világban. Úgy szociálisan, mint érzelmileg. A kultúrafogyasztás jó esetben magával hozza a kritikus gondolkodást. A kritikus gondolkodásból pedig következik a választás szabadsága. Minél tágabban tudom ugyanis értelmezni az engem körülvevő világot, kultúrát, azok történéseit, minél nagyobb szeletet ismerek és értek belőle, annál nagyobb a játékterem, a választási, illetve válaszlehetőségem egy adott szituációban. Kritikusan tudok tekinteni önmagamra és a társadalom adta kihívásokra. Ennek a viszonynak a többszólamúsága pedig a szabadság egy bizonyos formája. És ezt, ahogy a szabadság más változatait, végtelenül fontosnak tartom.
Az ember tragédiájával kapcsolatban a zeneszerzést tekintve leginkább a darabhoz, Pali koncepciójához kell alkalmazkodnom. Ugyanakkor a fenti szabadságértelmezésből következően ez az alkalmazkodás egyszerre kreatív szabadság is, amelyben óriási segítség a múltam, hogy rengetegféle zenét, kultúrát ismerek, játszottam. A Pali Tragédiájához leginkább illő zenei formákból alkotok egy új, autonóm zenét, amely egységes tud maradni a különböző korok jeleneteiben. 

+ 1: Miért pont a harmonika a hangszered?

Sosem tudtam igazán, miért a harmonikát választottam, a mai napig nem tudom. De a legjobb választás volt. Egymásnak találtak ki minket. 

Az ember tragédiája bemutatója februrár 20-án 19.30 órakor lesz. A következő előadás február 21., 19.30 óra.

Alkotók:
Író: Madách Imre
Zeneszerző: Móser Ádám
Tervező: Boráros Szilárd
Rendezőasszisztens: Sipos Berta Őszike
Rendező: Kocsis Pál (Jászai Mari-díjas)

Játsszák:
Czéh Dániel
Gidófalvi Imola
Horváth Márk
Markó-Valentyik Anna (Junior Prima-díjas)
Szakács Nadin e.h.
Zöldi Ákos Tamás e.h.

Ajánlott korosztály: 14+

Az interjút dr. Pásztorné Simon Annamária készítette.