Takarásban 4. rész - Interjú Boráros Szilárd vezető tervezővel, Az ember tragédiájáról

- A Magamura Alkotóműhely vezetője vagy, valamint a Kabóca Bábszínház vezető tervezője. Jelenleg nem is tervezel más magyarországi bábszínháznak, minden kreativitásod ide összpontosul. Az általad tervezett és elkészített előadások most a Kabócában futnak, és repertoáron vannak. Milyen a viszonyod az elkészült előadásokhoz?

Az általam készített előadások szinte a gyermekeim. Szeretem tudni, hogy jó helyen vannak, hogy játszanak velük és nem herdálódnak el. Ha kell javítom őket, festem, felújítom.

- Hogy kerültél a Kabócába?

Az ország számos, jelentős műhelyében dolgoztam mint műhelyes, majd mint tervező. Kecskeméten fiatal koromban kezdtem, amikor a bábszínház kivált a Katona József Színházból. Zalaegerszegen folytattam Kovács Gézával, ahová őt vezetőnek hívták a Griff Bábszínház alapításakor, utána Szombathely következett, ott is társulatot építettünk. Ahogy változott a családi életem Hottón állapodtam meg, majd jöttem Veszprémbe Markó Róbert igazgató hívására. Szinte a nulláról kellett indulni, hogy legyen repertoár. Emellett úgy gondolom, hogy Az ember tragédiája az, ami miatt most én idejöttem.

- Madách művéről mindenkinek van egy képe, neked mi jutott eszedbe, amikor megkaptad ezt a felkérést?

Az Arc en Ciel párizsi bábszínháznak, amely Blattner Géza keze alatt működött száz évvel ezelőtt, és számos előadást készített, leghíresebb produkciója Az ember tragédiája volt. Az előadásról néhány rajz maradt fent, minden színt más tervező tervezett. A mű nagy kérdése, hogy mivégre vagyunk a világban? Azt gondolom, hogy ez a kérdés engem most jókor talált meg. Úgy szeretném csinálni ezt a színházat, ahogy még nem csináltam sohasem. Valami teljesen mást szeretnék, mégpedig azt, hogy máshová jussak el. Ez sokszor fájdalmas, nehéz és nem feltétlenül komfortos, hiszen nem szabad a szokásos sémákat alkalmazni, újakat kell kitalálni.

Mesélj a díszletről és a bábokról. Van egy nagy, monumentális fa díszletünk, amely mégis játékos, hiszen elbújnak benne a színészek és előjönnek. A bábok marionett technikával készültek.

A Tragédia e tere számomra azt kell, hogy tudja, hogy az egyik korból a másikba kényelmesen, gyorsan át lehessen jutni. Ahogy Lucifer átvezeti Ádámot a korokon, a díszletnek ezt az „utazást” kell tudnia. A díszlet nyers deszka, sok-sok csapóajtóval. Ez a bábszínház süllyesztője. Átvitt értelemben ezt éljük meg emberként is; vannak mélységek és magasságok. A bábok kapcsán ez a harmadik verzió, a már elkészült, de fel nem használt bábok a műhelyben lógnak, ők mutatják az utat, mely emlékeztet arra, hogy mindig úton vagyok. Amikor a mostani bábok elkészültek, akkor már kézenfekvő volt, hogy ez a Faust (Faust, avagy borzadályos komédia ördögökkel) c. előadásunk folytatása, azt a gondolkodásmódot tükrözi. A Faust számomra mérföldkő volt abban, hogy én rendeztem a feleségemmel (Boráros Milada), én terveztem, majd készítettem hozzá a bábokat. Már ott marionett bábokat alkalmaztunk. Szerettem volna meg mutatni, hogy a realista marionettektől hogyan lehet továbblépni, milyen a kortárs szobrászat úgy, hogy a néző számára az olvasható legyen. A nagy kérdés az, hogy az elkésztett bábok szolgálják-e azt, ami miatt ezt az egészet csináljuk, és az nem más, mint a közönséggel való kapcsolatteremtés? Hogyan tud történetet mesélni a megszemélyesített tárgy, a báb? Arra jöttem rá, hogy ezeknél a báboknál a lábak azok, amelyekkel tudok kapcsolatot teremteni, megmarad a figuralitás, de nem lesz karikatúra. Tárgyak kerülnek fel a lábakra, vagy néhol a zsinóron betűk lógnak. Bennünk kell lennie annak a közös tudatnak, hogy értsük a bábok jeleit. Pl.: ha valami piros és arany, hasonló érzéseket kelt bennünk, a mi kultúrkörünkben, ezek működnek, pedig nem tanultuk őket. A figurák láttán ezeket kell felmutatni.

Sok előadás köthető a Kabócában a nevedhez (Robin Hood, A szegény halász…, Szélkötő Kalamona, stb.) Honnan inspirálódsz, miből indulsz ki és mit teszel, ha nincs inspiráció?

Rengeteg technika van, ha elakadtam a munkában, pl. elkezdek műhelyt takarítani, vagy elkezdem azt a kort nézni, videókat, neveket, adatokat keresek a korhoz. A prágai képben II. Rudolfról nekem a krušovicei, királyi sörgyár ugrik be, amelyet ő alapított. Így II. Rudolf egy söröskorsó lesz a darabban. Ha az eszkimókat nézzük, szintén elgondolkodtató, hogy hogyan fog kinézni az ember, ha eszkimó lesz, Ádám ebben a színben önmagával találkozik. Az előadásban a főszereplők, Ádám és Éva fából vannak, a többieknek 3D nyomtatóval készült a lábuk. Lucifer pedig megmutatja nekik a világot, amely ma már kvázi AI generált.

Az interjút Dr. Pásztorné Simon Annamária készítette.